Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a fohászat istenszolgálatnak minősül. Fontos, hogy az egész tisztán, őszintén és kizárólag Allahnak szóljon, akár valamilyen kérés érdekében mondott fohász legyen is az - és kéri Allahot, hogy segítve legyen a hasznára, vagy hárítsa el a rosszat róla a földi létben és a Túlvilágon - vagy istenszolgálati fohász, ez azon dolgok összessége, amiket Allah szeret és elégedett velük, úgy a szavakban, mint a tettekben, külsőségükben és belsőleg, egyaránt, a szívbéli (meggyőződésbeli) istenszolgálatok, a fizikai (mozgással, mozdulatokkal végzett) istenszolgálatok, vagy az anyagi javak által véghez vitt istenszolgálatok. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ilyen következtetést vont le, midőn mondta, Allah mondja: {Fohászkodjatok Hozzám! És Én válaszolok nektek. Ám, akik gőgösen elfordulnak az Én szolgálatomtól, azok megvetett jelentéktelenekként fognak a Pokolba belépni}.

• A fohász az istenszolgálat (egyik) alapja, ez nem szólhat máshoz, csupán a Magasságos Allahhoz.
• A fohász tartalmazza: a hívő szolgai lét lényegét (haqíqatul 'ubúdijja) és annak a ténynek az elismerését, hogy Allah mindenek fölött van, nincs ráutalva senkire és semmire, az Ő hatalmas és végtelen képességét, illetve rámutat arra, hogy a hívő szolgának mekkora szüksége van Rá.
• Szigorú fenyegetés az Allah szolgálatától történő gőgös elfordulás jutalma és a Hozzá történő fohász elhagyásának jutalma a Tűz, hiszen azok, akik gőgösen elfordulnak az Allahhoz történő fohászkodástól, azok megvetett semmikként fognak a Dzsahannum (a Pokol egyik neve) Tüzébe lépni.