Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázza, hogy a valós erő nem a testi, fizikai erőt jelenti, vagy valaki fizikai erejének fölényében valaki mást legyőz, ellenben az igazi erő abban rejlik, midőn saját lelkével, saját magával harcol és erőt is tud venni magán midőn a harag elöntené. Ez egy olyan erő meglétére utal, ami képessé teszi a lelkét (a személyt) hogy a sátán fölé kerekedjen, legyőzve azt.

• A türelmes kitartás és a lélek megfékezésének a kiválósága a harag pillanatában; ez azon kegyes cselekedetek sorába tartozik, amire az Iszlám buzdít.
• Harag pillanatában a lélek (saját magunk) ellen vívott harca sokkal súlyosabb, mint az ellenséggel vívott harc.
• Az Iszlám megváltoztatta a pogánykori (dzsáhilijjah) erő fogalmát és átalakította azt kegyes, morális tettekké, magasztos tartalommal felruházva azt. A legerősebb ember az, aki uralja lelkét (saját magát) és szorosan fogja lelkének gyeplőjét.
• Távolságot kell tartani a haragtól, mivel az számos rossz és káros dolog okozója az egyén és a társadalom számára.