Ebben a hagyományban a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy az a szolga - aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, amelyen Ő hozzá lesz a visszatérése, és azon (a Napon) lesz jutalmazása a tettei összessége alapján - az ilyen személyt a hite buzdítja arra, hogy ezeket a (kiváló) részleteket és jellemzőket végrehajtsa. Az első a szép és illendő beszéd, mint a taszbíh (a szubhán Alláh- magasztaltassék Allah), vagy a tahlíl (a lá iláha illá Alláh - nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül ) elmondása, és az általánosan elfogadott jó (al-ma'rúf) megparancsolása és az általánosan elfogadott kifogásolandó (al-munkar) megtiltása, az emberek közötti jobbító tevékenység - ha ezeket nem teszi meg, abban az esetben ragaszkodjon a hallgatáshoz, ártalmat ne okozzon és ügyeljen nyelvére (mit mond). A második a szomszéd megtisztelése: ami helyes, kegyes és illendő viselkedést jelent a szomszéddal szemben, elkerülve bármiféle ártó és káros tevékenységet. A harmadik a vendég tisztelete: aki azért jön , hogy téged meglátogasson, szép kegyes szavakkal kell fogadni és élelemmel kínálni és ehhez hasonlók.