Amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elküldte Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele) Jemenbe, hogy szólítsa fel az élőket Allahra (az Ő szolgálatára) és tanítsa nekik a vallás alapjait. Megmagyarázta neki, hogy találkozni fog egy keresztény néppel, és készüljön fel erre, valamint először a legfontosabbra hívja őket, majd a kevésbé fontosra és így tovább. Arra utasította a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele), hogy először hívja őket a hitvallásuk megtisztítására és megújítására, tanúságot téve arról, hogy nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, és Muḥammad (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Allah Küldötte. Ez azért van, mert ezzel a tanúságtétellel lépnek be az Iszlámba. Ha ennek eleget tettek, akkor utasítsa őket az imádkozás elvégzésére és betartására, mert ez a legfontosabb kötelezettség a tiszta egyistenhit (tawḥīd) megvallása és elfogadása után. Ha már betartják rendszeresen az imádkozást, akkor utasítsa a köztük lévő gazdagokat, hogy fizessenek az-zakātu-t a vagyonuk után a köztük lévő szegényeknek. Ezt követően a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) figyelmeztette őt, hogy ne vegye el a legjobb tulajdonukat, e tekintetben (is) a mértékletes megközelítés a mérvadó. Aztán (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) utasította, hogy kerülje az elnyomást (az igazságtalanság elkövetését), nehogy egy igazságtalanságot elszenvedett személy fohászkodjon Allahhoz ellene, mivel fohászát Allah azonnal elfogadja.