Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy a Magasságos Allah elmondja, hogy Ő tilalmassá tette a Maga számára az igazságtalanságot (adh-Dhulm), továbbá tiltottá tette az igazságtalanságot az Ő teremtményei között - így senki se kövessen el igazságtalanságot a másikkal szemben. Minden egyes teremtett (lény) tévelygő, és letér az Igazság Útjáról, kivéve ha Allah útmutatását, vezetését és támogató segítségét követik. Ha bárki ezeket kéri Allahtól, Ő értelmet ad a szolga számára, hogy felfoghassa és vezérelni fogja őt. A teremtettek Allahra szorulnak, szükségük van Rá minden egyes dologban, ha valaki Allahot kéri, Ő el fogja rendezni az ügyét és a kellő mértékben segítve elégséges lesz számára. Ők (a teremtettek) éjjel is és nappal is bűnöket követnek el, ám Allah elfedi (azokat) és eltekint (azoktól), midőn a hívő szolga a megbocsátását kéri. A teremtettek semmiben sem lehetnek Allah ártalmára vagy hasznára, semmilyen dologban. Még ha ők mind, egyetlen ember legistenfélőbb szívében egyesülnének is, az ő istenfélelmük semmit tudna hozzátenni Allah Királyságához. Ha ők, egyetlen emberként a legbűnösebb szívében egyesülnének is, az ő bűnösségük semmit sem vonna le az Ő Királyságából: hiszen ők gyengék, erőtlenek folyamatosan Allahra szorulnak, szükségük van Rá minden esetben és minden időben és mindenhol. Ám Ő nem szorul senkire, Ő a Magasztos. Ha ők - emberek és dzsinnek egyesülten, az elsőtől az utolsóig, ugyanazon a helyen lennének, kérve Allahtól, majd Ő megadná minden egyes kérőnek azt, amit kér - ez semmit sem vonna le abból, ami Allahnál van. A példázat hasonlatos a tűhöz, ha azt a tengerbe szúrnánk bele majd kivennénk abból, ez semmit sem venne el a tengerből. Ilyen az Ő tökéletes Önmagában létezése és az, hogy Ő nincs ráutalva senkire - Magasztaltassék! A Magasságos Allah feljegyzi és figyeli a hívő szolgák tetteit, megszámlálja azokat, eléjük olvassa azokat és majd az Ítélet Napján ezek alapján jutalmazza őket. Aki a tettei jutalmát jónak fogja találni, az adjon hálát Allahnak azért a segítségért, amiben részesült és az Iránta való engedelmességért. Aki tettei jutalmában nem talál semmit, az ne csodálkozzon, hiszen csupán saját magát okolhatja, a rossz útra csalogató lelkét, amely végül a romlásba vezette el.

• Ez a hagyomány, amelyet a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az Ő Urától ad tovább, al-hadíth qudszí (a szent hagyomány) néven ismeretes, vagy al-iláhí (az isteni eredetű), jelentése: szavai és tartalma a Magasztos Allahtól érkeznek ugyanakkor nem tartalmaz a Koránra jellemző sajátosságokat, amelyek által Az (a Korán) egyedülálló lesz, mint például az istenszolgálati léte a recitálása által, avagy (az olvasásához szükséges) rituális tisztaság, vagy a kihívás (mások számára) avagy az utánozhatatlan volta (al-i'dzsáz) és így tovább.
• Minden - amivel a szolga rendelkezik a tudásból és a vezetettségből, az mind - Allah vezetésének és tanításának az eredménye.
• Ha a szolga valami jóra tesz szert, az a Magasztos Allah Jóságának köszönhető, ha pedig rosszra tesz szert, azt saját magának és belső indíttatásának köszönheti.
• Aki helyesen és erkölcsös módon él és cselekszik, az mind Allah útmutatása és irányítása révén történik, annak jutalma az Allahtól származó nagylelkű jóság része, hála legyen Neki. Aki pedig rosszat cselekszik, az csak és kizárólag saját magát okolhatja.