Ebben a hagyományban a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza a tiltott kibeszélés valós tényét, azaz: egy távollévő muszlim olyan módon történő említése, amit ő maga kifogásolhatna, legyenek azok az ő testi vagy erkölcsi tulajdonságai, mint félszemű, csaló, hazudozó és ezekhez hasonló negatív jelzők. Még abban az esetben is, ha ezek a tulajdonságok megvannak benne. Ám ha ezek a tulajdonságok nincsenek meg benne, úgy ez súlyosabb, mint a ghíbah (kibeszélés): ez az al-buhtán (a becsületsértő rágalmazás), azaz olyan hazug koholmány állítása egy emberről, amivel valójában nem is rendelkezik.

• A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szép tanítása, mivel ő a problémákat kérdések útján igyekszik magyarázni.
• A Társak szép és illendő viselkedése a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) midőn így szólnak: "Allah és az Ő Küldötte jobban tudják."
• Ha megkérdezett nem rendelkezik tudással azzal kapcsolatban, amiről kérdezik, illendő azt mondania: Alláhu a'lam (Allah jobban tudja).
• Allah Törvénye a társadalmat olyan módon védelmezi, hogy megőrzi a jogokat és a testvériséget annak tagjai között.
• A ghíba tilalmas, kivéve néhány esetet, amelyek előnyöket tartalmazhatnak, mint: a bűn elhárítása, midőn a bűnt elszenvedett személy megemlíti annak nevét, aki bűnt követett el vele szemben, annak említve meg, aki képes a jogokat érvényesíteni; így mondhatja: "ez és ez igazságtalan módon járt el velem" vagy "ezt és ezt tette velem". Vagy a házassági ügyek megbeszélése, vagy a közös együttműködés vagy a kapcsolatok helyreállítása és ehhez hasonlók.