Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra tanít bennünket, hogy ha valaki hasonlóvá válik egy néphez, legyen szó hitetlenekről, bűnösökről vagy erényes kegyesekről - ez a hasonulás úgy valósulhat meg, hogy az adott népre jellemző sajátosságokat kezdi el végrehajtani a hitvallás, az istenszolgálat vagy a napi szokások terén - így közülük valóvá válik. Hiszen a külsőségekben való hasonlóság elvezet a belső tulajdonságok hasonlóságához. Kétségtelen tény, hogy a hasonlóság egy néphez gyakran a csodálatból ered, és elvezethet az irántuk érzett szeretetig, hozzájuk való ragaszkodásig. Ez arra késztetheti az embert, hogy még a belső, lelki tulajdonságaikban is hasonul hozzájuk, az istenszolgálatukban is - ám Allah mentsen meg bennünket ettől.

• Intő figyelmeztetés: nem szabad a hitetlenekhez és a bűnösökhöz hasonlóvá válni.
• Buzdítás arra, hogy az istenfélő kegyesekhez váljunk hasonlóvá és az ő életvitelüket kövessük.
• A külsőségekben rejlő hasonlóság a belsőben rejtőző szeretetet eredményezhet.
• Az ember bűnössé válhat és rászolgálhat a bűntetésre, annak függvényében, hogy mennyire másolja a hitetleneket rossz cselekedeteikben.
• Tilalmas a hitetlenekhez való hasonlatosság - úgy a vallásukban, mint szokásaikban - amelyek kizárólag rájuk jellemzők. Aki nem ilyen módon hasonlatos másokhoz, hanem valamilyen hasznos tevékenység elsajátításában, arra nem vonatkozik a tiltás.